Szent Mihály
Szent Mihály enyhén a Duna fölé emelkedik egy teraszon a Michaelerberg lábánál, amely itt meredeken ereszkedik a Dunába, Spitz an der Donau és Weißenkirchen in der Wachau között azon a területen, ahol 800 után Nagy Károly volt a Duna királya. A frank birodalom 768-tól 814 birodalomig a passaui püspökségnek adományozott terület volt. A passaui püspökség a passaui hercegpüspökök világi fennhatósága volt, amely 1803-ig, a szekularizáció, a szekularizáció, az egyház és az állam szétválásáig létezett.
A Szent Mihály-templom jelenlegi helyén Nagy Károly kelta áldozóhely helyett Mihály-szentélyt építtetett. A kereszténységben Szent Mihályt az ördög gyilkosának és az Úr seregének legfőbb parancsnokának tartják. A magyar bevonulások csúcspontját jelentő 10. augusztus 955-i győztes lechfeldi csata után Mihály arkangyal lett a Kelet-Frank Birodalom védőszentje, a birodalom 843-ban a Frank Birodalom felosztásából kivált keleti része, a A Szent Római Birodalom kora középkori elődje, magyarázta.
Külsőleg a Szent Mihály-templom négy öblös hajóból áll, visszahúzott, ötnyolcas hangú háromszárnyú kórussal, körbefutó párkányzattal és vízkalapácsos oromzatos támpillérekkel. A két- és hárompaneles áttört ablakok haltál, szárnyas és félköríves formájúak. A déli oldalon gazdagon rácsozott vállíves portál található. A kórusgerincen szarvasok és lovak terrakotta kultúrái, az úgynevezett mezei nyulak találhatók. A négyemeletes, párkányos szerkezetű nyugati torony félúton helyezkedik el a hajóban. A hajó, a támpillérek és a torony vakolatlan kőbányai kőfalazatból áll, helyi kövekkel és állványlyukakkal.
Az ágyúk megjelenésével a 14. században az erődítmények négyzet alakú tornyait felváltották a kerek tornyok, mivel a kerek tornyok kevésbé érzékenyek az őket oldalról eltaláló ágyúgolyók által okozott sérülésekre. Az eredetileg 7 méter körüli, a Dunához viszonyított szintkülönbség miatt részben bélésfalként szolgáló Szent Mihály-falat 1575-ben emelték, 1605-ben és 1677-ben megerősítették. Az erődítmény délkeleti sarkában álló kerek tornyot korábban járható íves híd kötötte össze az osszáriummal, ma úszópadlóval.
A Duna jobb partján 860-tól a salzburgi herceg-érseki hivatal uralkodott, míg a bal oldal a passaui püspökségnek volt alárendelve. Miután a passaui egyházmegye a salzburgi érsekség suffragánja volt, az egész Wachau közvetlenül vagy közvetve a salzburgi herceg-érseki székhez tartozott. A suffragan püspökség az egyik egyházmegye érsekség alárendeltje. A Szent Mihály erődtemplom volt a wachaui anyatemplom. A plébánia II. József császár általi 1784-es feloszlatása óta a Szent Mihály a wösendorfi plébánia melléktemploma. Ezt megelőzően a wösendorfi plébánia a 12. századtól Szent Mihály filiája volt.
A 14. század végén épült Szent Mihály osszáriumot 1395-ben "Seyfrid den freytl" wösendorfi polgár és felesége, Margret adományozta. A Szent Mihály fióktemplomtól keletre található osszárium egy keskeny, magas épület ötnyolcad fokos erős, lépcsőzetes támpillérekkel, valamint kétsávos, hegyes íves, négyszárnyú áttört ablakokkal és lándzsás ablakokkal, háromszárnyú záródással. A nyugati sima oromfalat hatoldalt kiugró gerinctorony koronázza meg piramis sisakkal és konzolon oromkoszorúval.
A csúcsíves portál is a nyugati oromfalban kapott helyet. A nyugati falon a 4. század 15. negyedéből származó, hercegi kalapos Szent Kristóf monumentális falfestmény maradványai láthatók. Az osszárium belsejében egyetlen öböl található, bordás boltívekkel a kehelykonzolokon és egy domborműves zárókővel, három szíves címerrel. A leltár vitrinekben lévő múmiamaradványokból és 3 Josephine takarékkoporsóból áll. A Szent Mihály osszárium különlegessége, hogy az osszáriumként emlegetett épület egy kápolna, amelyben csontostár található. Az osszárium, vagyis az osszárium a temetők csontjainak gyűjtőhelye volt, ahol helyet kellett adni a további temetkezéseknek. Az osszáriumokat a 11. és 12. században vezették be. Az osszárium ezért gyakran temetőhöz kapcsolódik, mint Szent Mihálynál. Különösen ebben a formában az osszáriumot Karnernek hívják. A keresztény osszáriumokat gyakran Mihály arkangyalnak szentelik. Lehet, hogy kétszintesek, vagy később bővíthetők, gyakran egy kápolnával a felső szobában. A 20. század fordulóján az osszáriumok használaton kívül helyezkedtek.
A Wachau régebben Spitz an der Donautól Weißenkirchen in der Wachauig terjedt, a völgyfenéket pedig St. Michaeltől Wösendorfon és Jochingon keresztül Weißenkirchenig Thal Wachauként ismerték.
1850-ig a Duna északi partján, Szent Mihálytól Weißenkirchenig húzódó hordalékterasz „Wachau-völgy” néven volt ismert. Thal Wachau magában foglalja Weißenkirchen, Joching, Wösendorf és St. Michael városokat, amelyek együtt egyetlen egységet alkotnak. A Wachau völgyében már a 9. században is termesztettek szőlőt. A weißenkircheni Thal Wachau Vinothekben a Thal Wachau borászok mutatják be boraikat, melyeket áprilistól októberig lehet megkóstolni.
